Aktuális Metropolis Témakörök Szerzőink Linkek
   Belépés in English
Keresés az adatbázisban     
Szerző: Varró Attila| Felviteli dátum: 2010. 07. 11. | Típus: Cikk, tanulmány | Témakör: Magyar műfaji film | Megjelent: Metropolis - 2010 / 1 - Magyar műfaji film

Magyar ugaron
A magyar interkulturális remake műfaji adaptációja

(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2010/1., a magyar műfaji filmet tárgyaló számában olvasható.)



Noha a második világháború előtti időszakban a magyar filmgyártás termékeny és kétoldalú remake-kapcsolatot ápolt más filmgyártó nemzetekkel (főleg Nagy-Britanniával és Olaszországgal), a század második felében teljesen megszűnt ez a gyakorlat. A tanulmány az ezredfordulón újraéledt hagyományt vizsgálja elsősorban az interkulturális adaptáció szempontjából, a szerzői remake fogalmán keresztül, amelyet a parafrázis és a remake metszetében helyez el. A magyar remake szerzői megközelítése egyaránt érvényes a hazai filmsikereket újrateremtő filmvígjátékok esetében (amelyek kizárólag egyazon alkotópáros tevékenységéhez kötődnek), valamint a hollywoodi filmeket feldolgozó alkotásokra, amelyek kivétel nélkül markáns szerzői látásmóddal rendelkező rendezők munkái. A tanulmány Fehér György Szenvedélye (A postás mindig kétszer csenget), Tóth Tamás Rinaldója (A hét mesterlövész), valamint Gothár Péter Magyar szépsége (Amerikai szépség) műfaji elemzésén keresztül nem csupán a magyar remake dekonstrukciós vonásait vizsgálja, amelyek szerzői vonásokkal írják felül a zsánersajátságokat, de arra is rámutat, hogy ezek mögött feldereng egy közös műfaj, a szerelmi dráma, amely a film noirt, westernt és melodrámát a magyar filmkultúrába adaptálja, egyfajta domináns nemzeti műfajként.



Angol összefoglaló:

Attila Varró:
The Hungarian Fallow. Genre adaptations in Hungarian transnational remakes

In spite of the fact that before the World War II. the Hungarian filmmaking had a fruitful and mutual remake connection with other European nations (chiefly Great-Britain and Italy), in  the second half of the century this tradition was completely oppressed. By presenting the contradictory term of „authorial remake” and positioning it between the commercial remake and paraphrase, the essay examines the Hungarian remakes reemerged at the millenium from the viewpoint of transcultural adaptation. Interestingly the authorial approach equally manifests in commercial remakes of classical Hungarian comedies (shot by the same film-making duo) and all of the transcultural remakes originating from Hollywood which uniformly are the works of Hungarian directors with significant personal features. By the genre analysis of Passion by György Fehér (The Postman Always Ring Twice), Rinaldó by Tamás Tóth (The Magnificent Seven) and Hungarian Beauty by Péter Gothár (American Beauty) the essay proves the general rule of genre deconstruction in authorial remakes and it points out the presence of a common genre denominator, the romantic drama which adapts the Hollywood genres such as film noir, western and love melodrama to the habitat of Hungarian film – emerging as a dominant genre in our national cinema.





Kapcsolódó írások:
  • Hollywoodon innen és túl
  • Könnyek nélkül
  • Történelem és populáris mitológia az 1989 utáni magyar műfaji filmben
  • Tudományos-fantasztikus lakmuszpapírjaink
  • Magyar romantikus vígjáték a 2000-es években