Aktuális Metropolis Témakörök Szerzőink Linkek
   Belépés in English
Keresés az adatbázisban     
Szerző: Gelencsér Gábor| Felviteli dátum: 2010. 01. 05. | Típus: Cikk, tanulmány | Témakör: Magyar filmkánon | Megjelent: Metropolis - 2009 / 3 - Magyar filmkánon

A kánon joga
A magyar filmtörténet kanonizációs szempontjai, különös tekintettel a hetvenes évekre

(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2009/3., a magyar filmkánont tárgyaló számában olvasható.)



A tanulmány a hetvenes évek magyar filmtörténetét elemzi a kanonizáció különféle kérdései mentén. Először megvizsgálja, hogy a korszak kritikai diskurzusa milyen értékeket állított a középpontba. Ez az érték a társadalmi szerepvállalás volt, amely a megelőző évtizedben kanonizálódott, és amely bizonyos változásokkal, de a hetvenes években is központi érték maradt.

A kanonizáció következő kérdése a befogadás és a kizárás gesztusa. Ezt a kérdést a cenzúra szempontjából elemzi a szöveg, és megvizsgálja, hogy két, 1969-ben betiltott film (Bacsó Péter: A tanú és Magyar Dezső: Agitátorok) mennyiben befolyásolta volna a hetvenes évek filmtörténeti folyamatait. Ezután azt elemzi, hogy az intézményrendszer (a fiatalok kísérleti műhelye, a Balázs Béla Stúdió, illetve a dokumentarista alkotók által a hetvenes években már követelt új műhely, a végül 1981-ben létrejött Társulás Stúdió) mennyiben befolyásolta a kanonizációt.

Ezt követően a különféle díjak, illetve toplisták kérdését elemzi, végül kánon és intertextualitás szempontjából azt tekinti át, hogy az elmúlt évtizedek magyar filmjei mely alkotásokat idéztek meg (akár egy stílus, egy jelenet vagy egy beállítás imitálásával, megismétlésével) a hetvenes évek magyar filmjei közül.



Angol összefoglaló:

Gábor Gelencsér:
The Right of the Canon: Canonization Considerations in Hungarian Film History, with a Special Focus on the 1970s

The essay analyzes the history of Hungarian film based on various questions having to do with canonization. First, it examines what values were made central by the critical discourse of the era. One valuable aspect was that of social participation, which had been canonized in the previous decade, and which remained, with certain changes, a central value throughout the 1970s as well. The next issue raised by canonization is the gesture of exclusion. This question is analyzed here from the perspective of censorship, through examining the ways in which two films that were banned in 1969 (Péter Bacsó: The Witness and Dezső Magyar: Agitators) would go on influence the film-historical processes of the 1970s. The essay continues by providing an analysis of the ways in which the system of institutions (young filmmakers’ experimental workshops, the Béla Balázs Studio, and the new workshop that was already demanded by documentary filmmakers during the 1970s and was eventually established 1981 as the Association Studio) influenced the canonization. The essay then goes on to assess the issue of various awards and top lists, and concludes by surveying the canon from the perspective of intertextuality, considering which films from the 1970s are recalled in the Hungarian films of the subsequent decades (whether it be through the imitation or repetition of a style, a scene or a setting).





Kapcsolódó írások:
  • Mérték és érték
  • A filmkánonok politikája
  • Benne lenne?
  • „Az egyszerű néző cirkuszi szórakozása”
  • „Fellazult tételek”