Aktuális Metropolis Témakörök Szerzőink Linkek
   Belépés in English
Keresés az adatbázisban     
Szerző: Pápai Zsolt| Felviteli dátum: 2007. 01. 15. | Típus: Cikk, tanulmány | Témakör: A kortárs iráni film | Megjelent: Metropolis - 2006 / 3 - A kortárs iráni film

Újrajátszás és áthangolás
Az európai klasszikus modernizmus és a kortárs iráni film

(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2006/3., a kortárs iráni filmet tárgyaló számában olvasható.)



A nyugati cinefileknek a nyolcvanas évek elejére meg kellett barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy az egy évtizeddel korábban kezdődött paradigmaváltás a filmművészeti modernizmus halálát hozta – ám éppen ekkor egy nyugat előtt lényegében ismeretlen ország néhány alkotója felébresztette a reményt, hogy a modern filmnek mégis vannak tartalékai. Irán filmművészete korábban csak pillanatokra, az 1969-ben zászlót bontott, és alig tucatnyi filmet szülő helyi újhullámnak köszönhetően került maroknyi nyugati teoretikus és kritikus érdeklődésének homlokterébe, a nyolcvanas években induló reneszánsz azonban ennél tágabb körben szerzett híveket, és az új iráni filmek vetítései a legnevezetesebb fesztiválok fontos eseményei lettek.
 
A kortárs iráni film diadalmenetét sok más ok mellett az magyarázza, hogy az alkotók – kezdetben tán akaratlanul, ám művészetük nemzetközi elfogadottságának növekedésével egyre tudatosabban – kielégítették azt az igényt, ami nyugaton a modern film elenyészte után még sokakban élt. A kortárs iráni filmművészet két évtized alatt kísértetiesen hasonló pályát futott be, mint a nyugati a második világháború végétől a nyolcvanas évek elejéig (a romantikus modernizmust az érett és a politikai modernizmus korszaka követte), és itt is megtalálhatóak a modern film Kovács András Bálint által leírt karakterisztikus stílusmintázatai: a minimalista, a naturalista és az ornamentális forma egészében, a teátrális forma pedig részben.

Az általam felállított történeti tagolás a következő. A kortárs iráni filmben – mint ahogy az erős politikai kontroll alatt álló nemzeti filmművészetek esetében gyakran lenni szokott – a jelentősebb korszakhatárok politikatörténeti határpontokkal esnek egybe. Az Iszlám Forradalom kitörését és az Iszlám Köztársaság kikiáltását – 1978–79-et – követő négy nulladik év után az új iráni film genezise 1983–84-hez köthető, az intézményi és infrastrukturális változásoknak hála több jelentős rendező pályája indul vagy ível fel ekkor. A magát kereső iráni film első csillagéve 1987, Abbas Kiarostami Hol a barát háza? (Khane-ye doust kodjast?) és Mohsen Makhmalbaf A biciklista (Bicycleran) című munkájának születési éve...



Angol összefoglaló:
Zsolt Pápai: Replay and Return. European classical modernism and contemporary Iranian film
 
According to the basic principle, one of the reasons for the favourable reception of contemporary Iranian film in the Western world is the fact that several directors, especially Abbas Kiarostami and Mohsen Makhmalbaf, continued the tradition of modern film, which became out of date in Europe by the beginning of the 1980s, and further developed its results. The author using András Bálint Kovács’s concept proves, that contemporary Iranian film art run a similar route in these two decades as its western counterpart did from the end of the second world war until the beginning of the 1980s (romantic modernism was followed by the age of mature and political modernism). And the special stylistic features of modern film such as the minimalist, naturalist and ornamental forms fully and the theatrical form partially. After a wide scale observation of the most important eras the author outlines the Iranian versions of modern film forms, moreover he presents how they changed during different periods. Finally, he examines the relationship between neo-realistic, European modern and contemporary Iranian film art based on the similarities of method in the construction of the story and picture editing techniques.




Kapcsolódó írások:
  • Bevezető a kortárs iráni filmről szóló összeállításhoz
  • A „tükör-film” narratívái
  • A nyitott kép: a költői realizmus és az új iráni filmművészet
  • Előrehozott katarzis – Abbas Kiarostami