És még sokkal több... (Ha beléptél a múzeumba, rögtön érteni fogod a ...-t.) Salvador Dalí életéből most csupán azt a mozzanatot emelném ki, amikor egy (soha nem sugárzott) francia televízióműsorban kijelentette: "A világon a legfontosabb a segglyuk." Festményei és rajzai ennél valamivel többet mondanak el róla. A Dalí-emlékszínház meg egyenesen belépés a katalán Anti-Faust (ahogy magát nevezte a Titkos életben) elméjébe. Halk figyelmeztetés: csak gyakorlott elmejáróknak javasolt a kirándulás!

Lehetőleg olyankor látogasd meg a múzeumot, amikor nincsenek nagyon sokan (nem tudom, hogy van-e egyáltalán az évnek ilyen időszaka), hogy jól bele tudj merülni a Dalí-folyóba, és ne sokan zavarják fecsegéssel meg lökdösődéssel időn kívüli lubickolásodat. Látni fogsz sötétkék üveggolyókkal kirakott nyolcszög alakú bejárati ajtókat, hallucinogén torreádort, aranyozott trónszékeket, kicsavarodott Krisztust műanyagból, meztelen kirakati bábut, Cadillac tetején pózoló Eszter (bronz)szoborkirálynőt, holografikus képeket, régi fürdőkádakat, ékszereket, rajzokat, festményeket. És látni fogsz nagyon sok olyan dolgot is, amit más még nem látott.

Pillants be minden rejtett zugba, pihenj meg a patióban (a régi spanyol házak mór stílusú belső udvarát nevezik így), ott majd halk zene szól. Ne felejts el fölfelé nézni a Szelek palotájában, és ejtsd útba Mae West-et (arc lakosztályban elbeszélve).Talán hasonló következtetésre jutsz majd, mint a Dalít értelmezni próbáló művészettörténészek: a Teatro Museo Dalí valójában egy sok apró részletből összeálló nagy mű, ami akkor mutatja meg magát teljes egészében, ha valaki végigjárta a termeket, méghozzá kellően kitágított tudattal. Homályos kezdés, homályos befejezés.