Killarney
Másnap Killarney-be mentem, írországi utam legtávolabbi célpontjára, ami kb. száz kilométerre fekszik Cork-tól nyugatra. Az úthoz az előző napokhoz képest korábban keltem, mivel a Killarney - Trá Lí irányba nagyon ritkán járnak a buszok, és nem szerettem volna sötétben járni az erdőt. Ez a nap hozta meg ugyanis a leghosszabb buszos utazás mellett a legtöbb legyalogolt kilométert is: célpont a Killarney Nemzeti Park. A park százhárom négyzetkilométer összterületű; a Killarney-tól nyugatra lévő tavat, a Torc hegységet és a környező erdőket foglalja magába. A korai indulás ellenére délre értem csak a városba, ami egy kicsit kisebb csak Cork-nál. parókia KillarneyA buszpályaudvarról nagyjából fél órás séta után értem el a Ross kastélyt, ami a park területén lévő tó mellett fekszik. Az épületben sajnos nem lehetett fotózni, így nem tudtam megörökíteni a berendezést - ez a kastély ugyanis a többivel ellentétben teljesen ép és be is van bútorozva. Innen indul a Ross félszigetre egy kirándulóút, egyenesen be az erdőbe. Azt hittem, a Blarney-ban látottak után már nem fog semmi sem annyi energiával feltölteni, de erre a gondolatra alaposan rácáfolt ez a hely. A tótól néhány méterre több száz éves rézbánya, a közepén kopár sziklák, a túlparton a víz fölé tornyosuló Torc hegység, a vízen szél által tajtékosra vert hullámok, amire a kormányzó sziklájáról és a Library Point-ról is egyaránt lenyűgöző látvány tárult. Még nem is beszéltem az előző napon Blarney-ben látott fákhoz képest is gigantikusabb, még kitekertebb formákról, amik az itteni erdőben nőttek. Az idő rövidsége sajnos nem adott lehetőséget rá, hogy mindent bejárjak, ami bejárható, így legfájóbb pontként kimaradt a Torc vízesés illetve a Muckross apátság és farm meglátogatása. Ha legközelebb megint itt járok, igyekszem nem elfelejteni. Délnyugat-Írország egyébként is megér egy önálló utat, a Dingle félsziget, Moher szirtjei, a Kerry-gyűrű és a Clear sziget egyesével nézve is többnapos látnivalók, amik most, idő hiányában nem fértek bele az útba, de mindenképp érdemes lenne valamikor sort keríteni rájuk.

Crosshaven
partikavicsA vasárnap a pihenés napjának indult. Vendéglátóim májjal és gombával töltött kacsát sütöttek Márton nap alkalmából, mi pedig a többiekkel Crosshaven-be autóztunk a tengerpartra. Crosshaven a tengeröböl Cobh-val átellenes oldalán van, egy csendes üdülőhely. Az épületeket látva mediterrán jellegű, az ember a part menti házak mellett járva már szinte Görögországban érzi magát. (Leszámítva az acélos felhőket, természetesen.) Az elején kicsit eltévedtünk, mivel azt hittük, Crosshaven egyből Cobh-val szemben van, de egy kicsit kanyarog ott a tengerpart, szóval még negyed órát kellett mennünk - nem panaszkodtam, szép hely nagyon. Crosshaven-be érve kiszálltunk a kocsiból a városka főterén. Az induláskor becéloztuk a kocsmát, pontosabban a mellette jobbra lévő két út közül a kanyargósabbikat. Negyed óra séta után felértünk a domb tetejére, ekkor még mindig nem sejtettem, mi vár rám. Aztán elindultunk két kerítés közt lefelé, ahol a tipikus lankás ír legelő szélén végigfutó kerítés mögött végre megláttam a gyönyörű sziklás tengerpartot. Killarney, Nemzeti ParkA képeken is látszik, lenyűgöző hely - azt hiszem ebbe a pillanatba sűrűsödött mindaz az érzés, ami miatt elutaztam ide. Nyugodt, száraz időnk volt, a felhők közt át-áttörtek a napsugarak a tenger hullámaira, a hajókra, a világítótoronyra és a part színes kavicsaira. Eredetileg közvetlenül a tenger mellett szerettünk volna visszamenni a városka kikötőjébe, de a kanyargós sziklás part végén lévő több méter magas fal nem engedte. Így visszamentünk a kikötőt védő erőd és fegyverraktár alatt a felvezető ösvényhez. Megmásztuk a dombot, s a fent kanyargó utcán leértünk a városba, pont a kiindulási ponton látott pub másik oldalához. Nem csoda, hogy a kicsit kimerítő, de annál gyönyörűbb kirándulás után mindenkinek jobban csúszott otthon az ünnepi ebéd...

szoja

Folytatjuk...Killarney, Ross CastleKillarney, Ősi rézbányaKillarney, Nemzeti Park ez isCrosshaven,sziklás part